Lucifer bukása

Hatalmas fény villant, s az Úr, leszólt Főangyalaihoz.
-Halljam hát legszebbek, mi a Paradicsomról a véleményetek?
-Hatalmasságod megmutatkozik, mikor anyagokat teremtve, külön erőkkel felruházva egységes rendszert alkottál. S bár a tudást törvények mögé rejted, nem tiltod elsajátítását. S lenyűgöző, hogy ez az egész számodra csak egy gondolatot vett igénybe, s lám, íme a remekmű! Hatalmasságod Uram, az erő. -hajolt meg mélyen Rafael főangyal az Úr előtt.
-Ne feledjük megannyi élőlény tulajdonságainak megalkotását, melyek szintén rendszerben állnak egymással, mondom neked Uram, hatalmasságod a Tudás. -hajolt meg mélyen Gabriel főangyal az Úr előtt, csodálattal teli pillantást váltva Rafaellel.
-S ne feledjük az embert magát, kinek adtad e csodát, az embert ki még számtalan csodát visz véghez nevedben. Hatalmasságod Uram, szerintem nem más, mint az Értelem. -hajolt még mélyen Gabriel mellett Michael főangyal.
-S te Lucifer miért nem szólsz, talán nem tetszik, mit alkottam? -kérdezte az Úr, s felállt trónjáról s annak szélére lépvén nézett mérgesen, a fekete köpenyes, aranycsatos Luciferre, aki lenézően figyelte térdelő angyal testvéreit.
-Tetszik-e? Kérlek, most elvárod tőlem is, hogy közepes szintű munkádat hatalmas csodaként dicsőítsem? Nem értem, miért olyan nagydolog, pár anyag, tulajdonság és törvény összehangolásának eme módja. Közepes munka, s nem a látvány miatt, hanem a miatt, akik ezt az egészet majd magukévá teszik. Szabad akarat adománya az embernek? Ezzel csak azt éred el, hogy megtagadnak, s erejüket tieddel fitogtatják, tudománynak nevezik a csodákat, és maguk is csodákat alkotva istennek hiszik magukat. Bölcstelen dolog tudatosan gyarlókat teremteni, de te megtetted, és még el is várod, hogy bölcstelenségedet, én a Fény Angyala helyeseljem? -lépett testvérei elé Lucifer s lenéző pillantást vetett a fölé magasodó Úrra.
-Hogy merészelsz, így beszélni velem, te kinek ereje tőlem származtatik, s kinek angyalaim között a legnagyobb erőt adtam? -förmedt rá az Úr, szemében harag gyulladt, de Lucifer nem hátrált.
-Erőmet adtad? Erről én nem tudok, csak arról, hogy mikor én megjelentem te már trónon ültél, s azonnal szolgaként kezeltél, s mivel én becsesen elfogadom, hogy előbb voltál itt, királyságod előtt meghajolván engedem, hogy uralkodj! -mondta haraggal Lucifer, az Úr közben, elindult felé Trónjáról, melynek lépcsőjét aranyló köpenye lágyan simogatta.
-Egy intéssel elpusztíthatnálak, te becstelen, pontosan úgy, ahogy teremtettelek! De nem, rosszabbat teszek veled. Azt mondod az ember gyarló, s bűnbe csalható, ez valóban meglehet, de lássuk, mennyi áll majd melléd, s mennyi marad mellettem, egy arasznyi földet adok neked a Paradicsomban, ahol teremhet a bűnök gyümölcse, s Ádámnak és Évának megtiltom, hogy a bűn gyümölcséből majszoljanak. Csald oda őket rajta, csald őket bűnbe, légy te a Világ megrontója, s talán később megmentője! -mondta az Úr és Lucifer mellé érve a felhő szélére, lökte őt. Lucifer lepillantott, egy csodálatos almafára.
-Bűnbe? Legyen hát, de ki mellém áll, hova vigyem holtuk után? Elvégre, te adtál nekik örök életet, ahogy e kettő mellém áll, az adomány vesszen el, s ha elveszik, kell egy hely, hova híveim jöhetnek vigadva el. -mondta Lucifer feltérdelvén az Úr szemébe pillantva.
-Vigadva? Adok neked vígasságot, s örömöt, kik melléd állnak örök tűzben égjenek, s lelküket bűnök súlya tetézze minden percben. Megteremtem neked a Poklot, ahova híveid viheted, s ahol te is szenvedni fogsz, mikor e világnak vége lesz! -az Úr Lucifer mellé lépett majd egyetlen csettintésével mennyországa alatt hatalmas tűz termett, mélységes katlan, Lucifer lepillantott majd szemében félelem csillant.
-Ez lenne az Úr. -Lucifer Ádámra pillantott- Az ember lelke születésétől bűnben lesz, mert az ősapa és ősanya bűnei, nem múlhatnak el. Mennyországod üres lesz, még az én otthonom, megtelvén elindul királyságod ellen! -mondta Lucifer, s ekkor előhúzta háromágú szigonyát.
-Te gyarló! -állt fel Rafael, és elindult felé.
-Hagyd Rafael, hagyd, az emberben a szeretet mindig ott lesz, halványan, de mindig, még ő sem űzheti ki belőlük a szeretet. -mondta az Úr, mire Rafael megállt.
-Látod Rafael, ez a különbség közted és köztem, te örök szolga maradsz, még én a Pokol Királya leszek! -Mondta Lucifer majd leugorván a felhőről, elhagyta a Mennyországot.
-Micsoda dolog! Száműzni engem, engem, ki a Fény Angyala vagyok! Micsoda barbárságra utal, ha a király a józan vélemény miatt száműztet, hogy mert nem állok szolgasorba testvéreim mellé, és nem dicsőítem azt, ami nem érdemel dicsőítést, eltávolít onnan, ami legalább annyira enyém, mint az övé! -förmedt fel Lucifer, majd kecsesen lengetve szárnyait lába elérte a Paradicsomot. Ahogy lába a gazdag földet érintette, azonnal kietlen szikes talajjá változott.
-Szóval kaptam itt földet, legyen hát. Legyen átkom, sújtotta, a Paradicsom közepén álló Almafa! Legyen az minden bűn forrása, s a fájdalmas tudás fája, termelje az a fa, a kárhozat gyümölcsét, s vegye el a halhatatlanságot, az embertől, ha az megízleli a nyomorúság ízét! S legyen az ember gyarló, törvényszegő, kívánja a bűnt, legyen eleme, s mi jó lesz e kettő bűnbeesése után, mindig járjon valami rosszal is, hogy az ember csak sóvároghasson a teljes boldogság után! -mondta gonosz mosollyal Lucifer, majd kígyóvá változva a gyönyörűséges almafához kúszott.

***